Mintha csak szabint lettem volna, ugy telt el a 2 `felkeszulo nap`.
Mindenre jutott idom, izgalom SEMMI.
Meg reggel se, akkor se amikor bementem az irodaba leadni a telefonomat, meg a kartyakat, es olyan emberektol koszontem el, akiket valoszinuleg nem latok tobbet.
Tok nyugi, egeszen addig, amig fel nem szallt a gep. Ahogy a gep emelkedett ugy szorult ossze a szivem. Ettol feltem. Ma mar egyszer sikerult elkerulni a sirast, amikor anyuektol gyorsan elbucsuztam, ugyhogy most is meg akartam uszni...
Anyuekatt meg lattam egy darabig a teraszon, de hamar apro ponta zsugorodott az egesz repter.
Hat jojjon aminek jonnie kell, amire vagytam.
Elet az ismeretlenben.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment