week 17

Az elet kb dog unalom, a melohelyen sem tortenik semmi.

Egeszen pontosan ujra masszirozzak az agyunkat a fel evi ertekelessel amitol mar most felall a hatamon a szor.
Ez egy olyan dolog, aminek ebben a formaban nincs ertelme szerintem.
A rendszer lenyege, hogy elvileg, ismetlem elvileg a fonokod egyetertesevel meghatarozol magadnak egy par celt, amit el kellene erni az ev vegere.
Nalam 4 cel volt meghatarozva, de a fonokom adott meg egyet, ami egy kicsit santitott, mert ez a cel elvileg benne volt mar ket emlitett celkituzesben, de neki meg ezt kulon is ki kellett hangsulyozni.

A legutolso ertekelesemnel en leirtam szepem celonkent, hogy mik azok a tenyezok, amik befolyasoljak a celok elerest.
Iden ugyan ezt megtettem, de egy kicsit reszeletesebben. Utolal rajottam, hogy ez eleg felesleges volt, plane abban a formaban, ahogy en tettem. Gondoltam (en kis naiv), hogy ha a tavalyi ertekeles leirasa ala, beirom az
idei ervekeles reszletezeset, szepen datummal, pontokba szedve ahogy kell.
Na ott rontottam el, hogy ezt nem kellett volna, mert ugysem olvassa el senki. A fonok es a fonok fonoke, a hr-es meg plane nem.

Miutan nagy nehezen tultettem magam a dolgon es egy egesz napomat raszantam erre a szarra, mar csak egy dologra tudtam gondolni, a pentek reggeli off-roadra!
Semmi extrat nem terveztunk, csak egy korai terepjarast, nehany vendeggel, koztuk Zoliekkal.

A terep nem volt nagy kihivas, de igy is volt aki visszafordult, igy csak 3 autoval folytattuk. Ahogy az ido melegedett a homok ugy szarodott el, igy voltak elakadasok es egy kisebb muskila
nalam.
Epp Zoli ult mellettem, amikor megprobaltam Rolandot lekovetni, de az egyik dune egy kicsit megomlott alattam es elkezdtem lefele csuszni. Amikor leertem a dune aljara,
szinte teljesen elfogyott mind a sebesseg, mint lendulet, igy az dune aljan levo kemenyebb homok egy kicsit megfogta az auto jobb oldalai kerekeit Sherry pedig oldalra dobta magat!

Ultunk ketten az oldalra borult autoban, Zoli kezeben egy megbontott dobozos udito, es kb a kovetkezo parbeszed hangzott el:
- Bassza meg! - en
- A motort allitsd le! - o
Tovabbi morgolodas
- ...es nem borult ki, latod? Ketchup van nalad?
Hatalmas rohoges!

Jottek a tobbiek, Roland nyitva tartotta az ajtot amig kiszalltunk, majd nekialltunk gondolkozni a teendokon!

A jobb hatsorol lejott a gumi, ok, nem gond!
Roland mogemtolatott, es megproblajuk visszaboritani, de inkabb egy kicsit elobrre huztuk az epp a hasat sutteto Sherybabyt!
Ezek utan a kocsi mar olyan helyzetbe kerult, hogy negyen megfogtuk a tetejen a kocis es visszaboritottuk a kerekeire. A Gond csak most kezdodott, hiszen elfelejtettuk leakasztani a kotelet amit a
futomuhoz kotottunk, igy az csuful beszorult a rugoba! Sebaj!

A gyors helyzetelemzes es a karok felmerese utan megkonnyebbulve konstataltam, hogy 2 pici horpadason kivul semmi baja Sherrynek.
Meg meg kell emelni az autot, hogy visszategyuk a gumit a felnire, de es secc-perc alatt megvolt (erdekes modon nekem meg sosem sikerult leszedni a gumit a felnirol), ugyhogy most csak fel kellett tenni a jobb hatsot a dune oldalara ugy, hogy
kellokepp logjon a bal oldala, hogy kitudjuk venni a kotelet!

Sokat rohogtunk a tortenteken meg a benzinkuton, szerintem ez egy orokzold story lesz, ami meg jol is vegzodott!

Roland galeriaja a tortentekrol!

week 16

A heten egyetlen egy emlitesre melto esemeny torten, az is Penteken.

Mint koztudott, lassan kezd elegunk lenni ebbol a "gyonyoru oraszagbol", "ezekbol a csodalatos emberekbol", "kezdi megfekudni a gyomrunk a csak es kizarolag ezust villaval elfogyasztott kolbaszkerites" es mar annyira rohadtul megszedtuk magunkat ebben az adomentes paradicsomban hogy ezt mar tovabb nem birjuk.

Eppen ezert dontottunk ugy hogy lassan elhuznuk Kanadaba, ami nem ennyire jo, meg hideg is, meg sorolhatnam, de az igazi nagy kiralysag utan most egy kicsit szivni akaruk!

Hetek, honapok ota gyujtjuk az informaciot a kivandorlassal kapcsolatban, de sajnos meg mindig van egy par olyan kerdes amire nem talaltunk egyertelmu valaszt sehol. Mivel ezek eleg fontosak lennenek a repjegy megvasarlasa elott, ugy gondoltam, hogy igenybe veszem egy helyi, kanadai emigracioval foglalkozo ceg szolgaltatasait, akinek epp Pentek delutan van egy ingyenes szeminariuma a temaval kapcsolatban.

Karon kaptam hat Istvan baratomat, aki egy kicsit hezital, hogy mikor lepjen le a tejjel-mezzel folyo kanaanbol, hogy nosza-rajta, menjunk, nezzuk, kerdezzunk, hatha.

A szeminarium persze nem kezdodott idobe, mert nem voltunk elegen, de amikor rajottek, hogy ennel tobben ugysem leszunk vegul is elkezdodott. Rajtunk kivul nem volt mas feher a szeminariumon. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy egyszerre targyaltak a kanadai, ausztral, uj-zelandi es angliai bevandorlast.
Altalanos cegbemutatas, miegymas, majd ratertunk a lenyegre, hal' istennek Kanadaval kezdtek.
- Hanyan akarnak Kanadaba menni? hangzatt a kerdes.
Csak mi ketten tettuk fel a klezunket Istvannal. Te jo eg, akkor ezek mind Angliaba akarnak menni? Sajnos igen, de ezzel nem mondtunk ujat, Anglianak, es altalaban az egesz fejlett nyugati tarsadalomnank rezseltek hala a liberalis bevandorlasi politikanak, de ebbe most ne menjunk bele!

Sajnos az eloadas nem tartalmazott kulonosebben sok uj unformaciot. Annyit viszont igen, hogy Kanada megvaltoztatta a bevandorlasi politikajanak legsarkallatosabb reszet, megpedig ugy, hogy az eddig 2-3 eveig hozodo letelepedesi engedely kiallitasat most 12 honapban maximalizaltak. Ez nem jelent mast, mind a beadastol szamitott egy ev mulva a kezunkben lehet a letelepedesi engedely!
Kaptam egy nevjegy kartyat az eloadast tarto urtol, hogy hivjam fel, es valaszol a kedeseimre.
Kiraly, akkor mi mar lepunk is!

Nem lesz egyszeru de a rendelkezesemre allo informaciok szerint mindenkepp megeri megprobalni Kanadat.

Reszletekkel meg jovok!

2008.04.17 14:15 A 20 millio hany mulla?

Na emellett nem tudok elmenni szo nelkul!

Epp visszajottunk az ebedbol, epp leultem az asztalomhoz, amikor megszolalt a telefonom:
- Adam, kene egy kis segitseg! szolt bele az egyik tenderekkel foglalkozo kolleganom
- Ok, miben kene segiteni?
- Hat, ize.... ha mondjuk....ize.... a 20 milliot hany nullaval irjuk?
- .....hm.... tessek? Nem ertettem jol a kerdest?
- Ha szammal kell leirni azt hogy 20 millio hagy nullat kell a 2-es utan irni?
- Ha szammal kell leirni azt hogy 20 millio hagy nullat kell a 2-es utan irni? - ismeteltem mint a hulyegyerek, de ahogy kimondtam mellettem Nasser (szaudi kollega) elkezdett fulldokolva rohogni.
- Igen, nem tudom hogy 6 vagy 8?
- 7!
- Biztos?
- Nezd meg a fizetesi papirodat, es szamold meg a nullakat utana, majd szamolj tovabb!
- ... OOOO ...
- Tudod mit, 7 nulla, es ne szamolj semmit!

Nasser kozben mar sirt a rohogestol, de a tobbiek nem ertettek. Elmondtuk nekik a story-t, ugyhogy mindenkiverte az asztalt a rohogestol, de ekkor kijott Antoine egy szigoru tekintettel, es abbahagytuk....

Indai a kollegina!
No komment!

week 15

A heti beszamolok sajnos rendre elmaradnak, hiaba az eros elhatarozas es az akarat az elet es a lustasag kozbeszol.

A hetrol 2 esemenyt emelnek ki igazan.

Az elso a DHL DRT trening, ami nagy oromomre Csutortokon volt Jebel Ali-ban.
A DHL a Disaster Response Team-et azzal a cellal hozta letre, hogy termeszeti katasztrofa eseten, a mentes helyszinen ellassa a logisztiaki feledatokat.
Szoros egyuttmukodesben a helyszinen levo segelywszevezetekkel levegye a vallukrol a szamukra kevesbe ismert gondokat elegendo idot es energiat hagyva arra, hogy jobban csinaljak azt amihez jobban ertenek.

Ez egy viszonylag uj kezdemenyezes, de Azsiaban mar van egy csoport ami fullra treningelt, ugyhogy most kezdodik a tobbi orzsagban is valami hasonlo.

Nalunk ez volt egy trening sorozat elso allomasa.
Miutan jol kestem vagy egy orat (1,5 ora volt megtenni a 40 kilometert otthonrol Jebel Ali-ig), pont lemaradtam a bemutatkozasrol, meg egy reszeletesebb ismertetorol, igy en pont melyvizben kezdtem.

Kijeloltek egy csoportba, ahol az elso kerdes, mivel foglalkozom. Business Analyst? Ok, akkor te leszel a penzugyes meg az inventory. Kiraly!

Az egesz nap jatekkal ment el, amit leptem nyomon megprobaltam megzavarni. Az volt a jatek lenyege, hogy eljatszottuk, hogy valami csunya esemeny utan megerkezunk a helyszinre, felmerjuk a terepet, berendezkedunk, felallitjuk a raktarat, a fohadiszallast, es elkezdjuk iranyitani a rendszertelen idoban erkezo szallitmanyokat. Ekozben folyamatosan megoldasra valo feladatokkal szembesulunk, olyanokkal mint: aramszunet, vesztegzar a raktaron egy uveg becsempeszett alkohol miatt, kommunikacios problemak stb-stb.

Reggel meg nem ismertem a kollegakat, delutanra viszont mindenki haver volt. Hihetetlen volt latni, hogy egy komoly szituacioban, nyomas alatt milyen gyorsan alakulnak es valtoznak az emberi kapcsolatok.

Az erdtekeles jol sikerult, a feladatunkat jol elvegaztuk, meg lettunk dicserve!

A kovetkezo trening valahol Omanban lesz, egy kicsit cudarabb korulmenyek kozott, ahol a csapat tenylegesen szet lesz valasztva, ahol a tenyleges feladat megoldasahoz tavolsago kell megtenni, ahol tenylegesen hasznalnunk kell a kommunikacios eszkozoket. Varhatoan 3-6 honapon belul.

Ez egy tipikusan olyan trening, amit jo hogy megcsinaltunk, jo hogy ott voltunk, de legjobb az lenne, ha soha nem riasztananak minket azzal hogy holnap indultok valahova.

A het masodik varva vart esemenye a rendszeres Red Bull Air Race, de errol mar szuletett egy post, ugyhogy nem is foglalkoznek vele tul sokat.

Amire inkebb ramennek az az utan Abu Dhabiban toltott ejszaka lenne.
Megbeszeltuk Rolanddal es Daniekkal, hogy a Red Bull utan fent alszunk nala, es egy kicsit elmegyunk szorakozni, mivel ilyet meg nem csinaltunk.
A verseny vege utan igaz vagy egy oraig alltunk a dugoban, de vegul is abszorvaltuk a feladatot es megerkeztunk Rolandhoz.
Meg a versenyen talakoztam Adriennel (Etihad cabin crew, regi ismeros ismerose), es lezsiroztuk hogy mivel O ismerosebb a varosban (szorakozo helyek tekinteteben) csatlakozik hozzank, es elvisz minket valahova ahol van elet.

Rolandnal keszulodes, kaja, es egy kis esti rahangolodas utan hivott Adrienn, hogy O kesz, merre az arra?
Kezdjunk egy jazz klubban! Mivel semmi rossznak nem vagyok elrontoja, reszermol ok volt a dolog.
Amikor megerkeztunk akkor tudatotsult bennunk, hogy egy kicsit tomve van a hely, ugyhogy ha le akarunk ulni, akkor kenytelenek vagyunk enni valamicsket, de azt hiszem mindenkire rafert.

Egy ora fele mar kezdett nagyon keso lenni, raadasul a joizu beszelgetes egy ido utan uvoltozesbe csapott at az elo zene miatt, ezert ugy dontottunk, hogy inkabb otthon vegeznenek ki az a megkezdett uveg vodkat, szepen csendben.

Rolandnal meg vagy fel negyig mulattuk az idot dumaval es lenyegesen visszafogottam zenevel, majd nyudovora tertunk.

Reggel, ami volt mer del is, taplalkozas utan meg megvartuk amig elmulik az enyhe fejfajast es elindultunk vissza Dubaiba.

2008.04.11 Abu Dhabi - Red Bull Air Race

Lassan mar 3 eve kotelezo a kora tavasszal megrendezett Red Bull Air Race.

Ilyenkor csapatokban indulnak az emberek a fovaros fele. Nekunk magyaroknak van egy kicsivel nagyobb jelentossege annak, hogy egy magyar pilota is felveszi a kuzdelmet, hogy vegre sokunkat egy dolog erdekel, megha csak egy par orara is, de ez a pici magyar kozosseg levetkozi az "atlag" magyarsagat es egy emberkent bamul az egre.

Nekem mar tobbszor volt szerencsem vegig izgulni a versenyt, es atelni azt a leirhatatlan erzest.
Peter eloszor elte at, es neki sikerult leirnia:

"Nagyon vidám magyarok Abu Dhabiban

Red Bull Air Race évadnyitó, 2008. április 10-11.

Pritz Peter - index.hu

Bár az idén nem Besenyei Péter nyerte a Red Bull Air Race Abu Dhabiban megrendezett első versenyét, a győztes mégis az a körülbelül száz kitelepült magyar néző volt, aki a helyszínen szurkolt neki. Vigyázat, nagy szavak következnek.

Engedjenek meg mindjárt az elején két - nem is, három - személyes közlést. Egy: négy hónapja vagyok az Egyesült Arab Emirátusokban, és először vagyok a mai, trendi kifejezéssel élve: "expat". Kettő: még életemben nem vettem részt Red Bull Air Race versenyen, tévében sem láttam; azon kívül, hogy a sportág megalapítása Besenyei Péter nevéhez fűződik, és azon kívül, hogy bohém koromban, homályos estéken magam is fogyasztottam a névadó energiaitalból, semmilyen kapcsolatom nem volt még ezzel a versennyel a péntek délutáni kezdésig. Három: elég meleg volt Abu Dhabiban, úgy 37 fok körül, és lehet, hogy ez is lágyított az agyamon meg a szívemen. Szóval, most nem egy hagyományos sportbeszámoló következik, hanem inkább az, hogy küldök innen egy érzelmes képeslapot arról, mi történt 2008. április 11-én Abu Dhabiban.

Frissen megismert magyar társainkkal az út az Emirátusok fővárosába leginkább arra emlékeztetett, amikor egy környező országbeli rockfesztiválra tartunk: az autópályán péntekhez (azaz az itteni hétvége kezdetéhez) képest erősebb forgalom, a benzinkutaknál telt ház, izgatottan feltankoló népek, az Abu Dhabi-i Marina Mall plázában a szükséges kiegészítőket kajtató anyák és lányaik (víz, napolaj, sapka, kendő, kempingszék), a parkolókban egymást üdvözlő ismerősök. A különbség csak annyi volt, hogy a mellettünk leparkoló autók mérete és átlagfogyasztása a T-34-es tankokéval vetekedett, továbbá az, hogy a városban és azon kívül egyedül én voltam hosszú hajú, csak nálunk szólt rockzene a kocsiban, és a sör alkoholmentes volt.

Mint Iggy Pop előtt a Szigeten

Mikor megérkeztünk a külön a magyarok számára, egy itt élő lelkes szervezőnek köszönhetően kordonnal leválasztott (!) nézőtérre, egy felettébb szokatlan jelenetsor és egy régi-új érzés minden előzetes felvezetés nélkül egy modern népmesébe csúsztatott bele. A korlátnál álló két biztonsági őr még fel sem tudta tenni a kérdését, hogy miért is szeretnénk mi a piros-fehér-zöld zászlókkal bevont napernyők közé hatolni, mire megjelent két hölgy, mosolyogva, bemutatkozott és felkötött a csuklónkra egy-egy nemzetiszínű karszalagot, minek következtében, mint Iggy Pop előtt a Szigeten, úgy nyílt meg előttünk a kordon. Hoppá, piros-fehér-zöld VIP-passz! Úgy éreztem magam, mint második nap az óvodában, amikor már mindenki a barátom volt.

Nagyon repülnek, nagyon szurkolnak

Furcsa, szokatlan melegség és ámulattal vegyes izgalom járt át, amit még véletlenül sem lehet az alkoholmentes sör számlájára írni. Teljesen nevetséges, hisz gyakorlatilag csak arról volt szó, hogy a gyep egyik oldaláról a másikra léphettem, de mégis, abban a pillanatban azt éreztem, amit már nagyon rég nem: de jó most magyarnak lenni. Szóvá is tettem, milyen rég nem éreztem ilyet, amivel nem szereztem osztatlan sikert az ott álló fiatal lányok körében, és abban a pillanatban meg is fogadtam: nem, most nem hagyom, hogy ezt az érzést bármi is elvegye tőlem. Csendben maradok, nem közlök, nem vitatkozom, csak figyelek.

Annyira jól ment ez a figyelés dolog, hogy egy perccel később már zserbóval és almás süteménnyel a kezemben álltam, mert feltűnt, hogy a vízparti korlát mellett egy hölgy körül nagy a forgalom. "Vegyen még, itt ne maradjon nekem!" - mondta kedvesen, ellentmondást nem tűrő, nagymamás vendégszeretettel a teljesen piros-fehér-zölddel díszített hölgy, és hirtelen a zsebemhez kaptam kölniért, hogy meglocsoljam. Ilyen csak húsvétkor van, vidéken. Nagy családi körben. Aztán újabb magyarok léptek oda hozzám, bemutatkoztak, beszédbe elegyedtünk. Az első kérdés itt nem az, hogy honnan jöttél, mivel foglalkozol, jobb-e vagy bal, Fradi-e vagy Újpest, hanem hogy: mióta vagy itt? (És hogy még meddig vajon?) A szokatlanul barátságos közegben az első, ami feltűnt, hogy itt nincs meg az a távolság, az a megtörésre váró jég, ami otthon mondjuk egy házibulin, céges partin vagy bárhol tapasztalható, ahol háromnál több ember gyűlik össze, és ketten nem ismerik egymást. Olyan volt az egész, mintha rokonlátogatóba mentünk volna.

Van valami a levegőben

Figyeltem tovább. Emberek fotózták egymást; odajöttek hozzánk, hogy lefotózhassanak, és boldogok voltak tőle; mindenki sikított és éljenzett, amikor a kivetítőn feltűnt Besenyei Péter, majd Budapest látképe ("úúú, ott akarok most lenni! - kiáltotta egy fürdőruhás lány a kanyargó Duna láttán, pedig arrafelé biztos esett épp az eső, a Lánchídon biztos megint dugó volt, és emberek biztos egészen más hangulatban álldogáltak kordonok előtt vagy mögött zászlójukkal a nyakukban); szendvicseket csomagoltak ki; hűtőládákat nyitottak; zászlót bontottak vagy éppen azzal lakossági trance-re dervistáncot jártak; csevegtek; bazsalyogtak, szóval: jól érezték magukat. És akkor, ahogy feküdtem a fűben, hirtelen rádöbbentem, hogy van itt valami a levegőben, amit otthon évek óta nem tapasztaltam ekkora, egymást csak félig-meddig vagy egyáltalán nem ismerő közegben. De mi ez? Nyugalom_ jó kedély_ szeretet. (Mondtam, hogy nagy szavak következnek.)

Egy kicsit ugyan békeidőket idéző majálisfeelinggel vegyes felebaráti, picit talán a honvágy által elemelt szeretet volt ez, de kétségkívül ott volt. Jó, az tény, hogy az Arab-öböl partján, a világ egyik legdrágább és legnagyobb körültekintéssel valótlanra megépített városában, ami úgy néz ki, mint egy nagy tengerparti makettkertváros a Holdon (tele parkokkal, óriás villákkal, palotákkal, mérsékelt méretű felhőkarcolókkal, virágokkal, pálmafákkal, tiszta utcákkal, tükörsima, hibátlan utakkal, magazinarcúra plasztikázott, fekete kendős nőkkel, magazinarcúra plasztikázott, fehér köpenyes férfiakkal és a Föld kétszáz nemzetének színes bőrével), ennek az érzésnek nyilván könnyebb dolga van a felszínre törnie, mint otthon, például a Blahán, de akkor is. A magyar "táborban" a hangulat egyszerűen - ahogy mondtam - népmesei volt. Bájos, megejtő, lelkes(ítő). Idealisztikus.

Ez a tőlünk körülbelül húsz méterre, egy pulpituson álló angol kommentátornak is feltűnt, mert az amúgy (egy-két kisebb bakit leszámítva) parádésan megszervezett és lebonyolított verseny és műsor vezetése közben többször is megszólította a magyar szurkolókat, sőt a végén, amikor Besenyei (egyéb nevein: pítör beszenei, becsení, beseni) vigaszágon indulhatott a harmadik helyért, nem szégyellte nagy közönség előtt bevallani, hogy ő neki drukkol, vagyis nekünk drukkol, annak érdekében, hogy ő nyerjen. Egy perccel később aztán, amikor szóba került az angol versenyző, eszébe jutott, hogy talán ilyet nem illett volna mondania, neki, mint műsorvezetőnek, hogy a magyarnak drukkol, és ezt azzal igyekezett jóvá tenni, hogy felszólította az angol drukkereket is, hogy "csináljanak egy kis zajt", de egy darab se volt a környéken.

Operatőr viszont annál több, akiket az egyetlen falkába verődött, zászlólengető csoporthoz, tehát az egyetlen, az eseménynek megfelelően viselkedő táborhoz - vagyis hozzánk - rendeltek kamerázás céljából. (Egyébként a versenyt lebonyolító és közvetítő stáb 400 tagú volt, és még a sirályokra is szereltek kamerát. Félelmetes, mi technikát vetettek be és mozgattak meg erre a rövid négy órára.) És ha Besenyei (beszenej) nyer, valószínűleg az operatőrök fizetésemelést kapnak.

Ki az az épeszű ember?

De nem ő nyert, hanem a brit Paul Bonhomme, aki még laikusszemmel nézve is megérdemelte ezt: láthatóan jobb volt a többieknél. Akik mind tökéletesen őrültek és ezért szeretni való figurák. Mert ki az az épeszű ember, akinek az a legjobb szórakozása, hogy 10 G gyorsulás mellett műanyag, felfújható lufibólyák (szakszóval: pilonok) között repked, szlalomoz fejjel lefele, nagy szélben, hőségben? (Az egyébként igen jó humorú és szintén profi mód teljesítő angol kommentátor -"óóó, hát Paul annyit vert rá ebben a körben a többiekre, hogy nyugodtan megállhatna egy teára meg aprósüteményre, és még mindig nem érnék be" - tett is egy kísérletet arra, hogy elmagyarázza, milyen lehet, amikor 10 G nehezedik az emberre, de ott nagyjából föladta, hogy: "a vérnyomáseséstől már 4-5 G-nél csőlátása lehet a versenyzőnek, sőt fekete-fehérben kezdenek el látni, tudják, az olyan, ahogy mi néztünk tévét még a 70-es években". De ha azt mondta volna, hogy "olyan, mint amikor az ember önszántából magára húz egy hétemeletest", akkor sem tudtuk volna jobban felfogni, milyen is lehet a bűvös 10 G. Az viszont biztos, hogy ők odafent megcsinálták a lehetetlent: csúnyán betéptek egy iszlám országban, nyilvánosan, kamerák előtt.)

A nap megkoronázásaként az is kamerák előtt zajlott, hogy amikor a díjátadóra felvonultak a helyi, vélhetőleg védnöki szerepben érkező, nagy tekintélyű sejkek, és a sajtó fotózni és filmezni kezdte őket, a legtöbben egyszer csak a magyar tábort kezdték venni, amikor az kitörő lelkesedéssel fogadta a háttérben feltűnő Besenyei Pétert. Ennél már csak az volt sokkal kellemetlenebb, amikor a díjkiosztó végeztével a kommentátor bemondta, hogy "és most a versenyzők készségesen állnak az autogramkérők szolgálatára", mire a népek (sokfélék) megrohanták Besenyeit, a győztes meg zavarban álldogált egymagában.

A mi Péterünk harminc percen keresztül aláírt, fotódzkodott, s közben elárulta, hogy sajnos már az elején látta, hogy nem jó a gépe, akármit csinál, gyengébb, lassabb, mint a többieké, sőt, még az előző gépénél is kevesebbet tud, úgyhogy valószínűleg vissza is fog ülni a régibe. És amellett, hogy így is negyedik lett a tizenkettőből, olyan mérhetetlenül szerény, készséges és alázatos volt mindvégig, a szurkolók pedig olyan tisztelettel és hálával vették őt körül, hogy csak egyetlen egy dologra tudtam gondolni: "Bárcsak_""

Az en galeriam az esemenyrol es an index cikke.

2008.04.04 Just for fun! (Dani, Robi, Tojas es En)

Visszaerve a szabadsagbol mindketten (Dani meg En) ereztuk, hogy egy valami baromira hianyzott otthonrol. Az ami Dubaiban, vagy az Emiratusokban a legjobb!
Igen, igen! A homok!

Ezt a hianyerzetet potolva megprobalunk az embertelen ido ellenere is annyiszor kimenni, ahanyszor csak tudunk!

Ez a mai adag volt, egy pici bbq-val a vegen, de mindenki annyira keszult, hogy nem hoztunk semmit amit sutni lehetne igy a kajas resz egyszeruen kimaradt!

Idealis ajendek barmelyik szulinapomra, vagyis almaim autoja!


O is szep, de a 3 ajtos egyedibb


Szep, szep, de nem ide valo (LR2)


de O igen! (LR3)


Innen nem latszik jol, de vicces volt ahogy elakadt!


Az uj Cruiser segit neki!


es mar kint is van!


Csak azert, mert jol nez ki!


Dani es Kekvillam bajban!

Dani egy kicsit elnezte a dolgokat, es csufosan megcsuszott. A baj az volt, hogy eleg borulaskozeli allapotban allt meg egy olyan helyen ahol nem csak felborult volna, hanem kb 4-5 teljes atfordulassal csapodott volna a duna aljan talalhato sziklaknak. Csunyan megutotte volna magat is mag a kocsit is, de szerencsere a dolog baj nelkul megoldodott! (Igen, az auto bal oldalan lathato barna valami, ami az ajto magassagaig feler nem mas, mint homok).

2008.04.05 Agyag galamb

Nem is tudom milyen meggondolasbol, de Roland javaslatara elmentuk Jebel Ali-ba egy kis lovoldozesre.
Regen csinaltam ilyet, de itt nem is a leeges volt ciki vagy a kialegjobb volt a cel, hanem az, hogy tobben elmegyunk, csinalunk valamit kozosen, es jol erezzuk magunkat. Ritka az ilyen, de ez most kifejezetten jolesett es jol sikerult.

Egy rogtonzott biztonsagi oktatas es mar lohetunk is


A mai kulonitmeny (balrol jobbra): Halda Ur, Dani, Istvan es Roland, Antonia kozben felkeszul


Antonia! Mi akkor is CSAK ARRA lohetunk!


Igy ni!


Ezt vedd fel, mert megfazik a fuled es itt fogsz nekem kohogni!


Messzirol tok olyan mint egy madar! Csak kisebb es nincs szarnya!


En

Szep volt, jo volt, legkozelebb ijjaszkodni jovunk!

2008.04.03 Danzas new facility

Csutortok delutanra volt egy megbeszelesunk a Cargo Village-be.
Regota beszelnek arrol, hogy a mostani irdank kicsi, a raktarunk nem elge nagy, hogy az osszes arut betudjuk tarolni es eleg nyilvanvalo epitkezesek folytak a Cargo Village felujitasara es modernizalasara.
A fonokseg igy kapva kapott az alkalmon es kiberelt egy zsir uj irodat es egy hatalmas raktarat az uj letesitmenyben.

Ennek a bemutatojara gyultunk ossze delutan. A bejarason csinlatam egy par kepet az uj helyrol.

Erre a kiskocsira baromi buszkek vagyunk, mert csak nekunk van ilyen a szallitmanyozok koszul!






Ez uj irada valahol ez uj epuletben


Az uj raktar


Belulrol


Egy teljesen uj megoldas a szegi palettak szetszedesere!!


A gepekbol egyenesen ide hozzak a meg felepitett palettekatak, amit mi szedunk szet, hogy idot nyerjunk!!


Mar az irdaban


Iroda


A storage room


Kilatas a parkolohazra, alatta a raktarakkal


Kilatas 1


Kilatas 2


Egy rogtonzott meeting

Es az elegngedhetettlen szekproba!

Azt meg nem lehet tudni, hogy a fentmarado nehany ures helyre kik lesznek a szerencses kivalasztottak, de az biztos, hogy Jebel Aliban is epul egy hasonlo iroda. Aki itt nem kapott helyet az mind oda fog kerulni, ami mar csak azert is szopas, mert reggel es este a forgalom miatt 1-1,5 ora lesz az ut, de ne kiabaljunk elore, majd kiderul!

Proba telorol

"lacruise from mobile";
Date: 03/04/2008 00:07

Igy néz ki Sherry most! Imádom!