Vasarnap reggel a rendorsegen kezdtunk, hatha sikerul visszaszerezni Sherry-t.
Rovid, 30 perces ugyintezes utan, kiderult, hogy az azuto buntiben marad 2 hetre, de a fene sem tudja miert.
Talalgatasok voltak, meg a rendorok reszerol is, hiszen felettebb furcsallottak, hogy a egy magasrangu miniszteriumi beosztott kulon keresere nem adhato ki az auto, amit az auto elvitelekor ez fel is kerult a rendrsegi papirra az alairasaval. Csuful beszoptuk, de nem tudunk mit csinalni.
Szombaton azert Anikoval is tortent egy aggodalomra okot ado dolog a szalonba.
Tortent ugyan is, hogy a kedves ugyfel bore allergias reakciokat produkalt az egyik kezeles utan, es eleg csunya lett, bar a serules maradando seb, hegg nelkul 2-3 heten belul meggyogyul.
Ez igy leirva nem hangzik veszelyesnek, es meg Szombaton egyeltelen nem volt veszelyes. Orvos, krem, latlelet, korrek ellatas, minden ami kell.
A baj haromig nem all meg alapon szamitottunk meg valami "csapasra", de meg veletlenul sem jutott eszunkbe az, amit kaptunk.
Sokan, amikor megtudtak, hogy Iranba megyunk jottek a hulyeseggel, hogy jelentkezzunk be a nagykovetsegen, mert Amerika barmikor megtamadhatja Iran, es igy legalabb tudjak, hogy ott vagyunk, meg hasonlok, de ezen mi csak mosolyogtunk.
A het hatralevo reszeben mar csak pakolas, penzvaltas, utlevel-felvetel es egyeb elokeszuletek hianyoztak.
Szerdan elerkezett a nagy nap (elozo ejszaka mar mindketten alig birtunk aludni az izgalomtol) hogy meglatogassuk kedves ismeroseinken Teheranban.
Zuhany, gyors oltozkodes, mert jon a taxi.
A Sharjah-i repteren legutoljara akkor voltam, amikor Ocsi jott meg 2004-ben. Egy kis szar repter volt, akkor, most meg elkezdett fejlodni, de nem kicsit. Tok modern, terjeszkedes, bovites, minden ami kell.
A check in-t hamar lezavartuk, hisz egy par oroszon kivul rajtunk kivul nem volt mas feher ember, igy elore vettek.
Haladunk a kileptetes megszokott medreben, amikor is vegzo megallokent, a bevandorlasi hivatal munkatarsahoz erunk, aki beuti a KILEPETT pecsetet az utlevelbe.
Oda is lepunk a szimpatikus helyi ruhat viselo holgyhoz. Eloszor Aniko utlevelet veszi el, majd uti a pecsetet, majd elveszi az enyemet, de rogton el is mosolyodik a fenykepen. Istenem, 7 evvel ezelott meg jol neztem ki. Szolt a mellette levo pultban ulo kolleganojenek, hogy akkor most mi van.
Az atvette az okanyt, es ahogy vegiporgette az ujjai kozott, majd jol szetnyomkodta a gerincet, hogy odategye a szkennerbe, kiesett a fenykepes oldal.
Hirtelen rossz szajizem lett, es valahol hatul, az agyam leghatso reszeben felvillant az a kep, ahogy csalodottan kiballagunk a repterroles csak bamuljuk az a gepet amin nekunk is ulnunk kene.
A csajszi felpattant es alrohant a fonokehez, aki tovabbrohant a nagyfonokhoz. Nem repulhetunk!
En meg elmentem a repter parancsnokahoz, NEM REPULHETUNK!
Baszatok meg!
Termeszetesen semmilyen koltseget nem vallalnak, semmi miatt nem lehet oket felelossegre vonni.
Ketsegbeesett telefonalgatas Iranba, hogy ne varjanak, mert nem megyunk.
Akkor menjen csak Aniko, en meg majd masnap utanuk megyek. Magyar nagykovetseg, lesz e holna uj utlevelem?
Nem, csak 2 honap mulva, mert nekik itt nincs, haza kell kuldeni, megcsinaljak, majd visszakuldik, de masnap menjek fel Abu Dhabiba es lekezdjuk a procedurat.
Telefon vissza Iranban, hogy Aniko egyedul nem megy!
Akkor menjunk haza. Igen, de Anikot mar kileptettek, a csomagunk meg a gepen.
A sikertelen utazasi kiserlet utan meg 30 percet toltunk azzal, hogy Aniko elhagyhassa a repteret, es visszakapjuk a csomagunkat.
A tortenet egeszehez hozzatartozik, hogy amig a repteren Aniko kilepteteset inteztuk hivott Aniko fonoke, hogy a kedves vendeg, aki mult Szombaton semmit nem szolt az allergias baleset utan beprobalkozott a fonoksegnel, es befenyegette oket.
A tortenetnek korant sincs vege, ezert a repter utan eloszor haza mentunk, majd Anikot bevittem a szalonba egy rendkivuli meetingre.
Csutortok reggel mentem Abu Dhabiba, hogy uj utlevelet igenyeljek. 2 honap es lesz utj utiokmanyom!
Rovid, 30 perces ugyintezes utan, kiderult, hogy az azuto buntiben marad 2 hetre, de a fene sem tudja miert.
Talalgatasok voltak, meg a rendorok reszerol is, hiszen felettebb furcsallottak, hogy a egy magasrangu miniszteriumi beosztott kulon keresere nem adhato ki az auto, amit az auto elvitelekor ez fel is kerult a rendrsegi papirra az alairasaval. Csuful beszoptuk, de nem tudunk mit csinalni.
Szombaton azert Anikoval is tortent egy aggodalomra okot ado dolog a szalonba.
Tortent ugyan is, hogy a kedves ugyfel bore allergias reakciokat produkalt az egyik kezeles utan, es eleg csunya lett, bar a serules maradando seb, hegg nelkul 2-3 heten belul meggyogyul.
Ez igy leirva nem hangzik veszelyesnek, es meg Szombaton egyeltelen nem volt veszelyes. Orvos, krem, latlelet, korrek ellatas, minden ami kell.
A baj haromig nem all meg alapon szamitottunk meg valami "csapasra", de meg veletlenul sem jutott eszunkbe az, amit kaptunk.
Sokan, amikor megtudtak, hogy Iranba megyunk jottek a hulyeseggel, hogy jelentkezzunk be a nagykovetsegen, mert Amerika barmikor megtamadhatja Iran, es igy legalabb tudjak, hogy ott vagyunk, meg hasonlok, de ezen mi csak mosolyogtunk.
A het hatralevo reszeben mar csak pakolas, penzvaltas, utlevel-felvetel es egyeb elokeszuletek hianyoztak.
Szerdan elerkezett a nagy nap (elozo ejszaka mar mindketten alig birtunk aludni az izgalomtol) hogy meglatogassuk kedves ismeroseinken Teheranban.
Zuhany, gyors oltozkodes, mert jon a taxi.
A Sharjah-i repteren legutoljara akkor voltam, amikor Ocsi jott meg 2004-ben. Egy kis szar repter volt, akkor, most meg elkezdett fejlodni, de nem kicsit. Tok modern, terjeszkedes, bovites, minden ami kell.
A check in-t hamar lezavartuk, hisz egy par oroszon kivul rajtunk kivul nem volt mas feher ember, igy elore vettek.
Haladunk a kileptetes megszokott medreben, amikor is vegzo megallokent, a bevandorlasi hivatal munkatarsahoz erunk, aki beuti a KILEPETT pecsetet az utlevelbe.
Oda is lepunk a szimpatikus helyi ruhat viselo holgyhoz. Eloszor Aniko utlevelet veszi el, majd uti a pecsetet, majd elveszi az enyemet, de rogton el is mosolyodik a fenykepen. Istenem, 7 evvel ezelott meg jol neztem ki. Szolt a mellette levo pultban ulo kolleganojenek, hogy akkor most mi van.
Az atvette az okanyt, es ahogy vegiporgette az ujjai kozott, majd jol szetnyomkodta a gerincet, hogy odategye a szkennerbe, kiesett a fenykepes oldal.
Hirtelen rossz szajizem lett, es valahol hatul, az agyam leghatso reszeben felvillant az a kep, ahogy csalodottan kiballagunk a repterroles csak bamuljuk az a gepet amin nekunk is ulnunk kene.
A csajszi felpattant es alrohant a fonokehez, aki tovabbrohant a nagyfonokhoz. Nem repulhetunk!
En meg elmentem a repter parancsnokahoz, NEM REPULHETUNK!
Baszatok meg!
Termeszetesen semmilyen koltseget nem vallalnak, semmi miatt nem lehet oket felelossegre vonni.
Ketsegbeesett telefonalgatas Iranba, hogy ne varjanak, mert nem megyunk.
Akkor menjen csak Aniko, en meg majd masnap utanuk megyek. Magyar nagykovetseg, lesz e holna uj utlevelem?
Nem, csak 2 honap mulva, mert nekik itt nincs, haza kell kuldeni, megcsinaljak, majd visszakuldik, de masnap menjek fel Abu Dhabiba es lekezdjuk a procedurat.
Telefon vissza Iranban, hogy Aniko egyedul nem megy!
Akkor menjunk haza. Igen, de Anikot mar kileptettek, a csomagunk meg a gepen.
A sikertelen utazasi kiserlet utan meg 30 percet toltunk azzal, hogy Aniko elhagyhassa a repteret, es visszakapjuk a csomagunkat.
A tortenet egeszehez hozzatartozik, hogy amig a repteren Aniko kilepteteset inteztuk hivott Aniko fonoke, hogy a kedves vendeg, aki mult Szombaton semmit nem szolt az allergias baleset utan beprobalkozott a fonoksegnel, es befenyegette oket.
A tortenetnek korant sincs vege, ezert a repter utan eloszor haza mentunk, majd Anikot bevittem a szalonba egy rendkivuli meetingre.
Csutortok reggel mentem Abu Dhabiba, hogy uj utlevelet igenyeljek. 2 honap es lesz utj utiokmanyom!
No comments:
Post a Comment