Azt kell hogy mondjam, hogy eddigi itteni eletunk legszebb 3 hete volt.
Aniko ugye mar nem jart be dolgozni, itthon volt, talalgozgatott ismerosokkel, baratokkal, es nagyon sokat pihent.
Mielott hazaindultunk volna, mindket kocsit el kellett vinni kotelezo szervizre, Subira meg uj papucsokat is kellett szerezni, ugyhogy voltak olyan napok, amikor Aniko elvitt dolgozni, eljott ertem, elmentunk ebedelni, majd este egyutt mentunk haza. Volt ugy, hogy siman hazamentem ebedelni, mert az En Dragam fozott nekem.
Hetvegente az eletunk meg idillibb mederben csordogalt.
Elinteztunk 3 kulonbozo bevasarlasi listat, ugymint otthoniaknak ajandekok, Anikonak otthoni dolgok es z itteni dolgok nekem.
Eldegeltunk szepen, csendben az indulas najaig, amikor is mindketten radobbentunk arra, hogy most elmegyunk egyutt es csak en jovok vissza. Mindkette pison szomoruak lettunk, de tudtuk, hogy egy kicsit ki kell berni egymas nelkul.
Nem irtam meg arrol, illetve csak nyomokban emlitettem, hogy 2008 augusztus 23-an orok huseget fogadunk egymasnak otthon.
Az eskuvoi elokeszuleteket elkezdtuk mar itt, ez alatt a 3 het alatt.
Aniko egyik vendegetol megrendeltuk a gyuruket, amik az utolso heten el is keszultek, igy otthon, Husvet Hetfon hivatalosan is megkerem a kezet.
Amig tavol leszunk egymastol feladatmegosztas lesz. O intezi otthon az eskuvo elmaradt reszleteit, en itt eladom a Subit (fajo szivvel, de mek kell tennem) es elkezdek allast keresni Europaban es Kanadaban (Kanada lenne a legjobb, annak orulnenek igazan a legjobban).
Azt, hogy hogy alakul az eletunk a tovabbiakban most meg csak remeljuk, de a legfontosabb, hogy a szeretett no a felesegem es jovendobeli gyermekeim anyja lesz.
Aniko ugye mar nem jart be dolgozni, itthon volt, talalgozgatott ismerosokkel, baratokkal, es nagyon sokat pihent.
Mielott hazaindultunk volna, mindket kocsit el kellett vinni kotelezo szervizre, Subira meg uj papucsokat is kellett szerezni, ugyhogy voltak olyan napok, amikor Aniko elvitt dolgozni, eljott ertem, elmentunk ebedelni, majd este egyutt mentunk haza. Volt ugy, hogy siman hazamentem ebedelni, mert az En Dragam fozott nekem.
Hetvegente az eletunk meg idillibb mederben csordogalt.
Elinteztunk 3 kulonbozo bevasarlasi listat, ugymint otthoniaknak ajandekok, Anikonak otthoni dolgok es z itteni dolgok nekem.
Eldegeltunk szepen, csendben az indulas najaig, amikor is mindketten radobbentunk arra, hogy most elmegyunk egyutt es csak en jovok vissza. Mindkette pison szomoruak lettunk, de tudtuk, hogy egy kicsit ki kell berni egymas nelkul.
Nem irtam meg arrol, illetve csak nyomokban emlitettem, hogy 2008 augusztus 23-an orok huseget fogadunk egymasnak otthon.
Az eskuvoi elokeszuleteket elkezdtuk mar itt, ez alatt a 3 het alatt.
Aniko egyik vendegetol megrendeltuk a gyuruket, amik az utolso heten el is keszultek, igy otthon, Husvet Hetfon hivatalosan is megkerem a kezet.
Amig tavol leszunk egymastol feladatmegosztas lesz. O intezi otthon az eskuvo elmaradt reszleteit, en itt eladom a Subit (fajo szivvel, de mek kell tennem) es elkezdek allast keresni Europaban es Kanadaban (Kanada lenne a legjobb, annak orulnenek igazan a legjobban).
Azt, hogy hogy alakul az eletunk a tovabbiakban most meg csak remeljuk, de a legfontosabb, hogy a szeretett no a felesegem es jovendobeli gyermekeim anyja lesz.
No comments:
Post a Comment