Egy ideje mar tudjuk, hogy Aniko szabadsagon lesz 2 hetig augusztusban, mert zarva lesz a szalon.
Gondoltunk egy nagyot, igy en is vettem ki egy hetet, hogy elmenjunk kettesbe egy kicsit nyaralni. Penzugyileg eleg gyerul allunk, igy egy penztarcakimelo nyaralast terveztunk.
Van ugyebar egy Huncitkank (97es Land ROver Discovery), es van delre egy felfedezesre varo orszag, nevezetesen Oman, ezen belul is egy deli resz, Salalah.
Amire vallalkoztunk, egy kb 1200-1300 kilometeres odaut, ott egy kis szetnezes, egy par program, Muscaton keresztul vissza, hogy a Nagy Mecsetet belulrol is meg tudjuk nezni, majd vissza Dubaiba.
Csutortokon bepakoltam amit tudtam, elmentem meg hust venni, bepacoltam, miegymas.
Indulas Pentek reggel! Inkabb delutan volt az a reggel, de mindegy.
Amit terveztunk az elottunk allo 3/4-ed napra, hogy Al Ain-nal atlepjuk a hatart, Nizwa-t celbeveve elindulunk Salalah fele.
Az elso ejszaka azt terveztunk, hogy satrazunk, hust sutunk, majd reggel indulunk tovabb. Ugy szamotunk, hogy reggel kb 600 kilometer fog meg elottunk allni.
Az indulas nem volt zokkenomentes. Meg Csutortokon elvittem Huncutkat egy gyors atvizsgalasra, hogy minden rendben van e vele. Egy kis olajat kellett meg tolteni bele, meg a vizet utantolteni.
Na ezek utan Dubaitol alig 100 kilometerre elkezdett melegedni a viz. Az egyik benzinkuton megalltunk tankolni, ahol eszrevettunk, hogy a vizunk folyik. Megvartuk amig kifolyik az ami ki akar folyni, majd ujra elindultunk.
Nem mondtunk ki hangosan, de mindketten izgultunk egy kicsit.
A hatarig nem volt semmi gondunk, minden OK volt, sot. Le sem allitottuk a motort a hataron, csak akkor amikor baromi muszaly volt. Na ennek megint meg lett a kovetkezmenye, hiszen a hatart elhegyva 40 kilometerre megint tulmelegedtunk. Nem volt mas valasztasunk, az kinyitottunk a tartalyt, es feltoltottuk vizzel. Sokra sajnos nem mentunk vele, hiszen nem volt eleg, raadasul az osszes ivovizunket elhasznaltuk. Haladtunk tovabb addig, amig egy kutat nem talaltunk (olyat amibol hutott ivovizet nem lehet szerezni). Megalltunk, lehutottuk a hutot, feltoltottuk a viztartalyt, feltoltottuk a keszleteinket es tovabb indultunk. Ezek utan semmi gondunk nem volt, minden tokeletesen klappolt.
Megjegyzem, kb delutan 2 ora fel jart az ido, 46 fok volt kint, egy felho sem az egen, Nizwa meg 140 kilometerre tolunk. Egy laza masfel ora utan a helyzet lenyegesen megvaltozott. Nizwa kornyeken szemerkelo esobe es erosen felhos egbe boltottunk. Aztan a szemerkelo esobol zivatar kerekedett, aminek anyira megorultunk, hogy gyorsan ki is szallatunk egy kicsit elazni. Mennyei levego volt. Olyan, amit mar reg ereztunk. Olyan igazi esoutani friss levego, olyan igazi otthoni...
Idonk mint a tenger, az ido autozasra idealis, ugyhogy este 7ig semmi megallas.
Az egyetelen problema, hogy semmi, mondom SEMMI nincs az ut mellett! Se jobbra, se balra, semmi. Se egy bokor, se egy fa, se hegy, se volgy, csak kosivatag ameddig a szem ellat.
Szoval egy kicsit lehuzodtunk, felallitottunk az instant grillt, a satrat, elokeszultunk a lefekveshez.
Az instant grillekkel megint beszoptuk, mert hosszas elesztgetes utan is csak az egyik kelt eletre, igy a krumplikakat es a hagymakat nem tudtuk megsutni csak a mezes-mustaros csirket es a BBQ-s kolbaszkakat.
A szamitasbol csak egy aprosagot felejtettunk ki. Meghozza azt, hogy nyar van. Satrazni ugye ilyenkor a legjobb, legalabbis minnden mas, normalias idojarassal rendelkezo orszagban, de nem itt. Itt ugyanis nyaron, este a satorban egyszeruen meg lehet foni.
Szoval megfoztunk, megettuk, elpakoltunk, felallitottuk a satrat, lefekudtunk, majd 10 perc szauna utan ugy dontottunk, hogy akkor inkabb megyunk tovabb. Egy kicsit atpakoltuk a kocsit, igy a hatso ulessor teljes egeszeben szabad maradt, ugyhogy siman tudtunk felvaltva aludni, es vezetni.
Reggel fel negy fele mindketten elfaradtunk, ugyhogy egy kicst megint felrehuzodtunk es kb 6ig aludtunk. Meg 300 kilometer allt elottunk, terveink szerint kb 10 orara meg kell erkeznunk, de egy kicsit megint elszamoltuk magunkat.
Az ut ugyanis egy gyonyoru hegylancon keresztul vezet Salalah-ba. Ez a 20 kilometeres szakasz tobb mint egy orat emesztett fel.
Az idojaras a hegyekben olyan elkepeszto volt hogy egyszeruen nem akartunk hinni a szemunknek. Kod, szitalo eso, friss hegyilevego, tisztara olyan mint otthon a hegyekben.
Egy erdekesseg, eddig csak teves tablakat lattunk az utszelen, most azonban megjeltek a szarvasmarkakat abrazolok is. A tablek utan nem sokkal megjelentek a marhak is...
Salalah nem egy metropolis, sot, nem is nagyvaros, inkabb egy kis porfeszeknek neveznem, ami eros 20 perc alatt korbeautozhato, am ennek ellenere van benne valami szeretetre melto.
A hazak elegge szetszorva helyezkednek el, koztuk beton burkolatu utcakkal, am a fo utcarol lekanyarodva siman belefuthatunk egy saras mellekutcaba, ami kulon elvezet a csapadekos evszakban, mint amilyen ez is.
Rovid kakandozas utan megtalaltunk a szallodankat.
Na ez is meger egy kulon fejezetet. Nem mondom azt, hogy rossz, inkabb olyan kozepszeru. Olyan szocreal, magas epulet, amit inkabb parthaznak epitettek valaha, mint szallodanak, de az az ido elmult.
Az egyetlen etterem a masodikon van, es kriminalisan rossz! Megerkezesunk utan ugy gondoltunk, hogy megerdemlunk egy rendes ebedet, meg jo, hogy nem kell messze menni, de bar csak mentunk volna valahova mashova! Az etlap fooldala szeriunt ez a szalloda az okos uzletemberek szallodaja...hmm, ezt a jelmondatot meglatva egy kicsit elvigyorodtunk.
A vacsorat meg sem mertuk kockaztatni, inkabb a 2 nagynavu szalloda egyikeben probalkoztunk. Valasztasunk a Crown Plaza Beachresort-ra esett. A szallodaban 2 kulonallo etterem is talalhato, ahova siman besetalhat az ember, meg papucsban is, es ehet egy jot. A ketto kozul a tengerparthoz kozelebb eso, nyitott ettermet (grillbart) valasztottuk. Egyszeru, hangulatos kis hely, kiraly grill kajaval, fincsi ausztral borral.
A bor es a mogottunk allo 1300 kilometer, nameg az elmult 7 honap feszultsegei megtettek a hatasukat. Visszaerve a szallodaba pillanatok alatt elaludtunk es edesdede horpasztottunk reggelig.
Kepek kesobb!
Gondoltunk egy nagyot, igy en is vettem ki egy hetet, hogy elmenjunk kettesbe egy kicsit nyaralni. Penzugyileg eleg gyerul allunk, igy egy penztarcakimelo nyaralast terveztunk.
Van ugyebar egy Huncitkank (97es Land ROver Discovery), es van delre egy felfedezesre varo orszag, nevezetesen Oman, ezen belul is egy deli resz, Salalah.
Amire vallalkoztunk, egy kb 1200-1300 kilometeres odaut, ott egy kis szetnezes, egy par program, Muscaton keresztul vissza, hogy a Nagy Mecsetet belulrol is meg tudjuk nezni, majd vissza Dubaiba.
Csutortokon bepakoltam amit tudtam, elmentem meg hust venni, bepacoltam, miegymas.
Indulas Pentek reggel! Inkabb delutan volt az a reggel, de mindegy.
Amit terveztunk az elottunk allo 3/4-ed napra, hogy Al Ain-nal atlepjuk a hatart, Nizwa-t celbeveve elindulunk Salalah fele.
Az elso ejszaka azt terveztunk, hogy satrazunk, hust sutunk, majd reggel indulunk tovabb. Ugy szamotunk, hogy reggel kb 600 kilometer fog meg elottunk allni.
Az indulas nem volt zokkenomentes. Meg Csutortokon elvittem Huncutkat egy gyors atvizsgalasra, hogy minden rendben van e vele. Egy kis olajat kellett meg tolteni bele, meg a vizet utantolteni.
Na ezek utan Dubaitol alig 100 kilometerre elkezdett melegedni a viz. Az egyik benzinkuton megalltunk tankolni, ahol eszrevettunk, hogy a vizunk folyik. Megvartuk amig kifolyik az ami ki akar folyni, majd ujra elindultunk.
Nem mondtunk ki hangosan, de mindketten izgultunk egy kicsit.
A hatarig nem volt semmi gondunk, minden OK volt, sot. Le sem allitottuk a motort a hataron, csak akkor amikor baromi muszaly volt. Na ennek megint meg lett a kovetkezmenye, hiszen a hatart elhegyva 40 kilometerre megint tulmelegedtunk. Nem volt mas valasztasunk, az kinyitottunk a tartalyt, es feltoltottuk vizzel. Sokra sajnos nem mentunk vele, hiszen nem volt eleg, raadasul az osszes ivovizunket elhasznaltuk. Haladtunk tovabb addig, amig egy kutat nem talaltunk (olyat amibol hutott ivovizet nem lehet szerezni). Megalltunk, lehutottuk a hutot, feltoltottuk a viztartalyt, feltoltottuk a keszleteinket es tovabb indultunk. Ezek utan semmi gondunk nem volt, minden tokeletesen klappolt.
Megjegyzem, kb delutan 2 ora fel jart az ido, 46 fok volt kint, egy felho sem az egen, Nizwa meg 140 kilometerre tolunk. Egy laza masfel ora utan a helyzet lenyegesen megvaltozott. Nizwa kornyeken szemerkelo esobe es erosen felhos egbe boltottunk. Aztan a szemerkelo esobol zivatar kerekedett, aminek anyira megorultunk, hogy gyorsan ki is szallatunk egy kicsit elazni. Mennyei levego volt. Olyan, amit mar reg ereztunk. Olyan igazi esoutani friss levego, olyan igazi otthoni...
Idonk mint a tenger, az ido autozasra idealis, ugyhogy este 7ig semmi megallas.
Az egyetelen problema, hogy semmi, mondom SEMMI nincs az ut mellett! Se jobbra, se balra, semmi. Se egy bokor, se egy fa, se hegy, se volgy, csak kosivatag ameddig a szem ellat.
Szoval egy kicsit lehuzodtunk, felallitottunk az instant grillt, a satrat, elokeszultunk a lefekveshez.
Az instant grillekkel megint beszoptuk, mert hosszas elesztgetes utan is csak az egyik kelt eletre, igy a krumplikakat es a hagymakat nem tudtuk megsutni csak a mezes-mustaros csirket es a BBQ-s kolbaszkakat.
A szamitasbol csak egy aprosagot felejtettunk ki. Meghozza azt, hogy nyar van. Satrazni ugye ilyenkor a legjobb, legalabbis minnden mas, normalias idojarassal rendelkezo orszagban, de nem itt. Itt ugyanis nyaron, este a satorban egyszeruen meg lehet foni.
Szoval megfoztunk, megettuk, elpakoltunk, felallitottuk a satrat, lefekudtunk, majd 10 perc szauna utan ugy dontottunk, hogy akkor inkabb megyunk tovabb. Egy kicsit atpakoltuk a kocsit, igy a hatso ulessor teljes egeszeben szabad maradt, ugyhogy siman tudtunk felvaltva aludni, es vezetni.
Reggel fel negy fele mindketten elfaradtunk, ugyhogy egy kicst megint felrehuzodtunk es kb 6ig aludtunk. Meg 300 kilometer allt elottunk, terveink szerint kb 10 orara meg kell erkeznunk, de egy kicsit megint elszamoltuk magunkat.
Az ut ugyanis egy gyonyoru hegylancon keresztul vezet Salalah-ba. Ez a 20 kilometeres szakasz tobb mint egy orat emesztett fel.
Az idojaras a hegyekben olyan elkepeszto volt hogy egyszeruen nem akartunk hinni a szemunknek. Kod, szitalo eso, friss hegyilevego, tisztara olyan mint otthon a hegyekben.
Egy erdekesseg, eddig csak teves tablakat lattunk az utszelen, most azonban megjeltek a szarvasmarkakat abrazolok is. A tablek utan nem sokkal megjelentek a marhak is...
Salalah nem egy metropolis, sot, nem is nagyvaros, inkabb egy kis porfeszeknek neveznem, ami eros 20 perc alatt korbeautozhato, am ennek ellenere van benne valami szeretetre melto.
A hazak elegge szetszorva helyezkednek el, koztuk beton burkolatu utcakkal, am a fo utcarol lekanyarodva siman belefuthatunk egy saras mellekutcaba, ami kulon elvezet a csapadekos evszakban, mint amilyen ez is.
Rovid kakandozas utan megtalaltunk a szallodankat.
Na ez is meger egy kulon fejezetet. Nem mondom azt, hogy rossz, inkabb olyan kozepszeru. Olyan szocreal, magas epulet, amit inkabb parthaznak epitettek valaha, mint szallodanak, de az az ido elmult.
Az egyetlen etterem a masodikon van, es kriminalisan rossz! Megerkezesunk utan ugy gondoltunk, hogy megerdemlunk egy rendes ebedet, meg jo, hogy nem kell messze menni, de bar csak mentunk volna valahova mashova! Az etlap fooldala szeriunt ez a szalloda az okos uzletemberek szallodaja...hmm, ezt a jelmondatot meglatva egy kicsit elvigyorodtunk.
A vacsorat meg sem mertuk kockaztatni, inkabb a 2 nagynavu szalloda egyikeben probalkoztunk. Valasztasunk a Crown Plaza Beachresort-ra esett. A szallodaban 2 kulonallo etterem is talalhato, ahova siman besetalhat az ember, meg papucsban is, es ehet egy jot. A ketto kozul a tengerparthoz kozelebb eso, nyitott ettermet (grillbart) valasztottuk. Egyszeru, hangulatos kis hely, kiraly grill kajaval, fincsi ausztral borral.
A bor es a mogottunk allo 1300 kilometer, nameg az elmult 7 honap feszultsegei megtettek a hatasukat. Visszaerve a szallodaba pillanatok alatt elaludtunk es edesdede horpasztottunk reggelig.
Kepek kesobb!
No comments:
Post a Comment