Nem tudok aludni.
Ez mondjuk ertheto, hiszen reggel fel 12-ig aludtam, es csak utana mentem be dolgozni, es miutan hazaertem szunditottam egy kicsit, ugyhogy azt hiszem tulpihentem magam, ugyhogy teszek-veszek, mosok meg ilyenek....
Tobb dolog is elszomorit az elottem allo 12 honap torteneseit nezve!
Rogton a legelso, az zebegenyi bulibol valo kimaradas. Semmi extra, 2 napos ivaszat, de a regi kollegakkal, akik szinte a masodik csaladom tagjai, hisz az elmult lassan 5 evben nagyon osszeszoktunk.
Aztan ott vannak azok az unnepek, amik csak nekunk, magyaroknak szamitanak valamit, kezdve a marcius 15-evel.
A haverok szulinapi bulijarol nem is beszelve, ami mindig jol szokott sikerulni, de ezekbol is csak a fenykepekbol fogok ertesulni, mint ahogy az evek ota mar-mar elmaradhatatlannak szamito szuretrol.
Dzsajtinnal neztuk vegig a 2003-as szureten keszult videot. Most gondoltam csak vegig, hogy, a tavalyin sem vagyok rajta, es az ideieken sem leszek felfedezheto. ;(
A csalad nev- es szuletesnapjat, az egyeb csaladi osszejoveteleket mar meg sem emlitem. Amit nagyon sajnalok, es egy kicsit lelkiismeretfurdalasom is van emiatt, hogy anyai nagyapam sirjanal mar nagyon regen voltam. Amikor eljottem tavaly juniusban, akkorsem volt ra idom a nagy kapkodasban, es a mostani latogataskor sem sikerult ra idot szakitanom.
Szokszor eszembejut a kisoreg, plane ugy, hogy nagyon sok, hozza hasonlo szikar kis emberkevel talakozom errefele. Ilyenkor mindig azok a nyarak jutnak eszembe, amiket naluk toltettem.
Istenem, lassam 6 eve, hogy nincs kozottunk.
Es ami a legjobban fog hianyozni, az az en szulinapom lesz. Igen, eleg onzoen hangzik, de nem a felhajtas, es legkevesbe sem az ajandekok hianyoznak, hisz abbol a korbol mar kinottem, hanem megintcsak a baratok, a csaladtagok olelese, a meghitt hangulat az amit nem fog tudni potolni semmi.
Nem egesz 24 oraja ujra itthon, kezdek megnyugodni, de van olyan dolog, amitol tartok, hogy mar nem lesz meg jovo karacsonykor, amikor ujra hazalatogatok. Vilmos lassan 15 eves. ;(
Vegiggondolva a dolgokat eleg eroteljesen merlegelnem kell a kinttartozkodasom pozitiv es negativ oldalait.
A merleg egyik serpenyojeben ott a karrier lehetosege, a masikban az elgyokertelenedes, es az elidegenedes nyomaszto gondolatai. Ami biztos, hogy a csaladom mindig ott lesz, de mi lesz a barataimmal, azokkal az emberekkel, akikkel 7-8-9 eve heti rendszeresseggel talalkoztam, joban-rosszban, minden marhasagban egyutt voltunk, es a BULI elkepzelhetetlen volt nelkuluk.
Nem tudom.
Nem tudom, hogy mennyire lehet ilyen tavolsagbol fenttartani ezeket a felbecsulhetetlen erteku kapcsolatokat, minden esetre csak remelni tudom, hogy sikerulni fog.
Ez mondjuk ertheto, hiszen reggel fel 12-ig aludtam, es csak utana mentem be dolgozni, es miutan hazaertem szunditottam egy kicsit, ugyhogy azt hiszem tulpihentem magam, ugyhogy teszek-veszek, mosok meg ilyenek....
Tobb dolog is elszomorit az elottem allo 12 honap torteneseit nezve!
Rogton a legelso, az zebegenyi bulibol valo kimaradas. Semmi extra, 2 napos ivaszat, de a regi kollegakkal, akik szinte a masodik csaladom tagjai, hisz az elmult lassan 5 evben nagyon osszeszoktunk.
Aztan ott vannak azok az unnepek, amik csak nekunk, magyaroknak szamitanak valamit, kezdve a marcius 15-evel.
A haverok szulinapi bulijarol nem is beszelve, ami mindig jol szokott sikerulni, de ezekbol is csak a fenykepekbol fogok ertesulni, mint ahogy az evek ota mar-mar elmaradhatatlannak szamito szuretrol.
Dzsajtinnal neztuk vegig a 2003-as szureten keszult videot. Most gondoltam csak vegig, hogy, a tavalyin sem vagyok rajta, es az ideieken sem leszek felfedezheto. ;(
A csalad nev- es szuletesnapjat, az egyeb csaladi osszejoveteleket mar meg sem emlitem. Amit nagyon sajnalok, es egy kicsit lelkiismeretfurdalasom is van emiatt, hogy anyai nagyapam sirjanal mar nagyon regen voltam. Amikor eljottem tavaly juniusban, akkorsem volt ra idom a nagy kapkodasban, es a mostani latogataskor sem sikerult ra idot szakitanom.
Szokszor eszembejut a kisoreg, plane ugy, hogy nagyon sok, hozza hasonlo szikar kis emberkevel talakozom errefele. Ilyenkor mindig azok a nyarak jutnak eszembe, amiket naluk toltettem.
Istenem, lassam 6 eve, hogy nincs kozottunk.
Es ami a legjobban fog hianyozni, az az en szulinapom lesz. Igen, eleg onzoen hangzik, de nem a felhajtas, es legkevesbe sem az ajandekok hianyoznak, hisz abbol a korbol mar kinottem, hanem megintcsak a baratok, a csaladtagok olelese, a meghitt hangulat az amit nem fog tudni potolni semmi.
Nem egesz 24 oraja ujra itthon, kezdek megnyugodni, de van olyan dolog, amitol tartok, hogy mar nem lesz meg jovo karacsonykor, amikor ujra hazalatogatok. Vilmos lassan 15 eves. ;(
Vegiggondolva a dolgokat eleg eroteljesen merlegelnem kell a kinttartozkodasom pozitiv es negativ oldalait.
A merleg egyik serpenyojeben ott a karrier lehetosege, a masikban az elgyokertelenedes, es az elidegenedes nyomaszto gondolatai. Ami biztos, hogy a csaladom mindig ott lesz, de mi lesz a barataimmal, azokkal az emberekkel, akikkel 7-8-9 eve heti rendszeresseggel talalkoztam, joban-rosszban, minden marhasagban egyutt voltunk, es a BULI elkepzelhetetlen volt nelkuluk.
Nem tudom.
Nem tudom, hogy mennyire lehet ilyen tavolsagbol fenttartani ezeket a felbecsulhetetlen erteku kapcsolatokat, minden esetre csak remelni tudom, hogy sikerulni fog.
No comments:
Post a Comment