Wednesday, January 12, 2005

2005.01.10-12 Hetfo-Szerda

Na, miutan kicsapongtam magam terjunk vissza a blog eredeti celjahoz, a velem tortent dolgok tenyszeru ismertetesehez!

Mar Hetfon kellemes meglepetes ert, amikor a main officeban osszefutottam a viheros gyorsasaggal eltevolitott MD-vel. Odajott hozzam, meleg kezfogassal udvozolt, majd megkerdezte, hogy mi van az uj allasajanlattal, megkaptam e mar, mert van nala egy email az otthoniaktol, hogy esetleg, ha minden kotel szakad, akkor van meg valamilyen hazavezeto ut.
Mindezek utan meg egy par jotanaccsal is ellatott, hogy hogy kell veluk beszelni, hogy targyaljak, de mindezt csak roviden es tomore, hisz a tobbiek ott alltak korulottem.

Az az uj kollegak, akikkel a fent emlitett uj szerzodesrol beszelni kene termeszetesen messze-messze elkerulnek, illetve probaltak elkerulni. Ezt eleg jol csinaltak egeszen Szerdaig, amikor ugyanis osszefutottunk szinten a main office-ban. Az indiai HR apu korbevezette HR hugit, az uj kolleganot akit maga melle hozott meg tisztazatlan okokbol kifolyolag.
Na mindegy.
Szegeny kiscsaj eleg meglepodott, hiszen ugyesen bemutatkoztam elotte. Szoval epp a korbevezetes folyik, odaernek hozzam, kezfogok HP apuval, egy par udvarias mondattal a szadabsagom hogyteltje felol erdeklodik, utolagosan is BUEKolunk egymasnak, bemutatja a Hugit, ize-mize, minden ami ilyenkor kell, de mar indultak is volna tovabb. Hat ez igy nem lesz jo.
Utana lepek az arcank, es megkerdezem, hogy mikor tudunk beszelni, tudod arrol (ekkor egy picit ugy tett mintha nem tudna mirol beszelek) csak azert, hogy kicsolagojak e estere a borondombol.
Ne ennek fele se trefa, gondolta, ugyhogy rogton mentegetozni kezdett. Rapillantottam szegeny csajra... elegge megfeheredve allt ott mellettunk. O sem gondolta, hogy az elso napjan ennyire komoly HR issue-ba szalad bele, nade ugy szep az elet ha zajlik.

Ez utan a beszelgetes utan erdekes modon nem telet bele 4 ora, maris megvolt az elekerulhetetlen beszelgetes datuma, idopontja es a helyszine is.
Elovigyazatossagbol azonban meg nem pakoltam ki...

No comments: