Megkatpam az elso fizetesem. Kicsit tobben kaptam mind amira szamitottam, de a penz mindig jol jon. Kaphattam volna tobbet is, de egy csomot levontak telfonkoltsegre, meg ilyenekre.
Elso par honapban ez meg belefer, de ezeket a levonasokat nem szeretnek rendszeresiteni.
Kell vennem egy sajat szamot, amirol majd annyit telefonalok, amennyit akarok, illetve amennyi penz van rajta. Szeretem, ha en osztom be ezt a koltseget. Az is lehet, hogy, veszek egy feltoltheto vonalas szamot (itt ilyen is van), hogy tudjak internetezni, meg a sajat emailcimeimrol is lejojjenek a levelek.
Lassan, de biztosan alakulok.
Delben az egyik kollegammal elmentunk a bankba, hogy felvegyem a moneyt. Mivel meg nincs bankszamlam, csekken fizettek. Erdekes modon ez a fizetesi mod meg hasznalatos a vilag ezen reszen. Termeszetesen a penzfelvetel nem volt sikeres, mert a bank rendszere osszomlott, ugyhogy mindez marad holnapra.
Ma Forma 1, ugyhogy Csongor megy az Alamoba futamotnezni. Majd otthon talakozunk.
En persze hamarabb ertem haza, ugyhogy volt idom egy kicsit rendetrakni. Csongor Zsuzsat is hazahozta a kocsmabol, ugyhogy rogton leultunk dumalni, cigizni.
Zsuzsa megvette az uj telefonjat, de nem tudja kezelni, ugyhogy a beszelgetes elso fele nem allt masbol, mint abbol, hogy elmondtam, megmutatta, hogy mit hol, merrol meddig.
Csongor kozbe nekiallt fozni megint...sultcsirket rendelt, hamusszal meg zoldseggel.
A hamusz egy nagyon jo talalmany. Csicseriborso krem fuszerezve, olivaolajjal, pici mustarral. Allagra es szinre olyan mind a mustar, de az ize...Nem tudom meghatarozni. Az arab lepenykenyerrel egyszeruen fantasztikus.
Epp elkezdtunk volna enni, amikor LUKE hianyolni kezdte elete parjat es felhivta, hogy O ugyan mar otthon van, es nem talaja a vacsorat, es az nem allapot igy, ugyhogy ZSUZSA legyen szives...Persze amikor kiderult, hogy nalunk van, megenyhult, persze rogton montuk neki, hogy akkor kocsiba be es irny hozzank, mert itt avacsoraja.
Kaja utan ruhacsere megint, es irany a part. LUKE sikeresen legkondimegfazasban szenved, ugyhogy a sosvizben ugralas jot tett neki. Vagy 1 oraig usztunk, lubickoltunk labdaztunk a vizben.
Mire hazaertunk ZSUZSAnk elmosogatott. Igy jobban is jartunk, hogy O nem akart velunk jonni...
Ugy elfaradtunk a viztol, hogy mind a 3an ultunk, bamultunk ki a csikszemeinek keresztul es majdnem elaludtunk.
Egyreszcsak LUKE ugy gondolta, hogy neki eleg, es elindultak haza. Ennek nagyon orultem, nem azert, mert zavart a tarsasaguk, hanem azert mert 5 percen belul agyban voltam, masik 5 percsen belul pedig aludtam.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment